Egy bérgyilkos naplója
Amikor minden elkezdődött..
A lány felsikoltott amikor meglátott. Tisztán hallottam a félelmet a hangjában. Annyira üdítő látványt nyújtott a sarokban, szakadt ruhákban összekuporodva, remélve, hogy valaki jön és megmenti előlem..
Az én nevem Réena, bérgyilkos vagyok.
Ez volt az első munkám. Egy 25 éves fiatal lényt kellett megölnöm. Alig voltam akkor 16 éves.
Nagyon sokáig követtem majd végre rászántam maga arra, hogy el is kapjam. Elvittem egy üres raktár helyiségbe amit nem régiben nem használttá nyilvánítottak.
A szoba előtt ültem..Nem bírtam mozogni..Megingottam abban amit egész életemben akartam.
Hallottam ahogy a lány sikít és sír.. Belegondoltam abba, hogy ha most megteszem akkor már nincs kiszállás..Ezt kell tennem amíg el nem kapnak.
Felálltam majd megkerestem a késem. Lassan kinyitottam az ajtót és magabiztosan besétáltam.
A lány abba hagyta a sikoltozást és rám nézett könnyes szemével, a kezében egy kis keresztet szorongatott.
- Mit tettem?- kérdezte halkan.
- Azt én nem tudom, én csak a munkám végzem.- közelebb mentem hozzá, már csak egy lépés volt köztünk.
- Te gyerek vagy..Neked nem ezt kéne tenned..-mondta már kicsit bátrabban mint az előbb.
- Ne szólj bele abba amit teszek! Az én életem, te pedig csak egy selejt vagy akit ki kell iktatnom. Ennyi..
Már nem volt köztünk távolság. Rémülten rám nézett majd lecsukta a szemét a halált várva.
Egy hirtelen mozdulattal a hasába döftem a késemet majd a selejt megszűnt létezni..
A csörgedező vér látványa pezsdítő volt, éreztem a halál jelenlétét.
Akkor biztos voltam benne, ezt kell csinálnom..